FILOZÓFIÁM A BORRÓL – „Minőség és mennyiség összhangja”
A bor stílusának kialakítása már a szőlőültetvényen történő metszéssel elkezdődik, minőségét pedig nagyban meghatározza a szőlő és a szüret utáni – a pincében zajló – nagy figyelmet igénylő tevékenység. Borászként kiemelten fontos feladatom, hogy az általam készített borokban, a legjobb tudásom szerint jelenítsem meg az itteni talaj és klíma különleges, egyedi jegyeit, jellegzetességeit.
ÉN, ÉS A BOR
Ha most visszatekintek gyermekkoromra, akkor be kell vallanom, hogy gyerekként nem gondoltam volna, hogy valaha is a borászkodás lesz a nagy szerelem az életemben. Ám – mint oly gyakran történik – az élet akkor is nagy rendező volt, amikor házasságkötésem révén Vaskeresztesre kerültem. A német ajkú alpokaljai faluban nem volt olyan család, akinek ne lett volna szőlője, s természetesen saját bora. Férjemet, Andrást gyökerei idekötik, ráadásul az ő családjában már évszázadokon át, generációról generációra öröklődött a borkészítés hagyománya. Így természetes volt, hogy új családomban én is gyorsan kapcsolatba kerültem a szőlészettel-borászattal. Nagyon rövid időn belül megszerettem ezt a nehéz, de izgalmas és gyönyörű szakmát. 2003-ra eljutottunk oda, hogy a borászkodás már nem csupán hobbiként volt jelen életünkben, hanem fő tevékenységünkké vált.
Az elmúlt években komoly beruházásokat és fejlesztéseket hajtottunk végre.
Meggyőződésem, hogy a borkészítés művészet, melynek során évről-évre újabb és újabb borokat alkothatok, melyekkel sokaknak élményt és örömet tudok szerezni.
Vaskeresztes, a nyugati végek ékszerdoboza
Vaskeresztes, Vas megye nyugati szélén, a Vas-hegy lábánál helyezkedik el. A hegyet a Pinka folyó szurdoka vágja ketté. Ez a terület már az ősidőktől fogva szőlőtermő terület, a szőlőművelést valószínűleg még a kelták honosították meg. A hely már a 18. századtól a megye hat jelentős borvidékének egyike volt. Az 1744. évi összeírásban külön is megemlítették, hogy hogy bortermését a jobb osztályba sorolják. A helyet a Trianoni békeszerződés – sajnálatos módon – két ország területére vágta szét, melynek magyarországi része a Soproni Borvidékhez tartozik. A Magyarországhoz ragaszkodó – s azt 1923-ban népszavazással is megerősítő – Vaskeresztest többségében még az 1600-as években betelepített német ajkú emberek, legendásan szorgalmas és dolgos utódai lakják. Aki a faluban megfordul, takaros házakat, rendezett utcákat, gondosan karbantartott portákat láthat. A község felett elnyúló Vas-hegy pedig már-már meseszerű hátteret ad a településnek.
